EPSZTI Regionális matematika tanári szakmai nap,
Szeged, 2018. szeptember 24. hétfő
„A világhoz nem alkalmazkodni kell,
hanem csinálni,
nem újrarendezgetni azt, ami már megvan benne,
hanem hozzáadni mindig.” Ottlik Géza
Egy évvel ezelőtt a Szegedi Tudományegyetem Bolyai Intézetében (és persze a Gyakorló Gimnáziumban) az evangélikus iskolák matematika tanárai egy rendkívül érdekes és hasznos szakmai napon vehettek részt. A nagy siker okán úgy gondoltuk, érdemes volna ebből hagyományt csinálni. Így idén is megrendeztük a szakmai napot:
Az első egy órában egy kerekasztal beszélgetés folyt az előadók kötött Tarcsay Tamás vezetésével: Folytassa, tanár úr –de hogyan? Milyen legyen a jövő matematika oktatása? Ebben a részben professzoraink és egyetemi tanáraink igyekeztek új szempontokat és új távlatokat mutatni a megjelent tanároknak. Azt hiszem, mindenki számára érdekes vélemények fogalmazódtak meg, meddig kell a törtes műveleteket gyakorolni és mikor kell a számológépnek átadni a számolásokat, vagy mit kell az átlag diáknak tudni és mit lehet az interneten keresni.
Ezt követte a Bolyai Intézet vezetője, Kosztolányi József egyetemi docens előadása:
Érdekességek a matematika nagy problémáihoz kapcsolódóan,
ebben sok érdekes magyar vonatkozású sejtést, tételt, bizonyítást ismertünk meg. Ezt követte Németh József c. egyetemi tanár előadása:
Egyenletek megoldása függvények segítségével, amelyben sok hasznos tippet kaptunk az egyenletek oktatásával kapcsolatban.
A SZOTE-menzán elköltött ebéd után Szilassi Lajos ny. főiskolai docens előadása következett
A matematika-tanítás művészete … (művészet-e?), címmel, majd Szalay István c. egyetemi tanár előadását hallhattuk, aki A számológép (kalkulátor) alkotó használata matematika órán című előadásával sikerült sokunkban új gondolatokat ébreszteni Egy rövid beszélgetésen az előadókkal például az új Natról is lehetett kérdezni.
Az előadások címére kattintva az előadások anyaga letölthető!!
Dr. Kosztolányi József:
Kifejezetten hasznos, ha az iskolai matematika tananyagot matematikatörténeti érdekességekkel tudjuk a tanítás során fűszerezni. Az pedig kifejezetten üdvös, ha a matematika valamely komoly, nevezetes problémájához kapcsolódóan a tanulók által is megválaszolható, kikutatható kérdéseket is fel tudunk tenni. Az előadásban előkerül egy régi, ma is megoldatlan probléma (Goldbach-sejtés) és néhány kapcsolódó feladat, valamint néhány olyan kérdés, amelyek erősen kapcsolódnak Szemerédi Endre Ábel-díjához.
Prof Dr. Németh József:
Olyan egyenleteket vizsgálunk, amelyek a “standard” módon nem oldhatók meg, viszont 
függvények bizonyos tulajdonságai /EK,ET, monotonitás, inverzre való áttérés, folytonosság stb/ alkalmazásával könnyen megoldhatók. Ilyen példák szakkörökön, tehetséggondozó foglalkozásokon, emelt szintű érettségire felkészítés során tárgyalhatók.
Dr. Szilassi Lajos:
Egy-egy kevés matematikai háttérismeretet igénylő szöveges feladat, vagy elemi geometriai 
probléma megoldásakor könnyen zavarba jönnek még azok a feladatmegoldók is, akik egyébként „jók matematikából”, ami többnyire azt jelenti, hogy kellő biztonsággal oldanak meg egyenleteket, vagy végeznek egyéb jól algoritmizálható, begyakorolható munkát. Ennek az lehet az oka, hogy e feladatok megoldásához sokkal több intuícióra van szükség, nagyobb következetességgel kell feltenni maguknak azokat a kérdéseket, amelyeket Pólya György ajánlott minden feladatmegoldónak és tanárának a figyelmébe.
Pólya szerint a jó tanár nem annyira előadóművész, mint inkább kérdező-művész. Mint minden művészet, ez is igényel némi rátermettséget, empátiát, de legalább ugyanannyi felkészültséget, tudatosságot, kitartó munkát.
Néhány egyszerű (vagy kevésbé egyszerű?) példán keresztül ezt a részben szakmai, de jórészt didaktikai kérdést próbáljuk körüljárni. Annak az előrebocsátásával tesszük ezt, hogy minden feladat egyszerű, ha ismerjük a megoldását, és nem az, ha nem ismerjük.
Prof Dr. Szalay István:
Ma még nem megvalósult, de a jövőben elkerülhetetlenné válik valamilyen, központilag engedélyezett és előírt kézi számológép (kalkulátor) iskolai bevetése, hiszen a mindennapi életben már az alapműveletekre is ezt használjuk. (A bolti pénztárgép még a visszajáró pénzt is kijelzi.) A kalkulátor “szolgai használata” megszabadít sok számolástól és pontosabb is a “négyjegyű függvénytáblázat” által kapható eredményeknél. Ugyanakkor, tisztában kell lennünk a kalkulátor korlátaival is amire elsősorban a matematika órákon a kalkulátor “alkotó használata” mutat rá. Például, tegyük fel, hogy egy bankszámla pin kódja a 2 hatvannegyedik hatványa tízes számrendszerben kifejezett alakjának utolsó 10 jegyéből alkotott szám. Feladatunk ennek megtalálása. Kalkulátorunk “szolgai használata” az első tíz számjegyre mutat rá, azonban a 2 hatvannegyedik hatványa 20 jegyű szám, ami kitűnik a kalkulátor által kijelzett normál alakból. Ez, értelemszerűen, az utolsó 10 jegyre csupa nullát jelent, ami nem lehet a keresett kód, már csak azért sem, mert a 2 hatvannegyedik hatványa (könnyen beláthatóan) 6- ra végződik, tehát a pin kód egyesek helyén álló számjegye is a 6. Az előadáson kalkulátorunk “alkotó használata” segítségével mégis meg fogjuk találni a kódot! Az alkalmazott eljárás neve: intervallumszűkítés.
Bemutatjuk, hogy az intervallumszűkítés hogyan ágyazható be a “klasszikus” matematikai tananyag témái közé és olyan feladatot is mutatunk, amelyben a “klasszikus” matematikával (középiskolai szinten) nem boldogulunk. Végül, adunk egy feladat – csokrot azok számára, akik gyakoroltatni szeretnék ezt a módszert, ami azt is célozza, hogy a jövő embere ne váljon számítógép ált